Nálunk a bicikli nem sporteszköz, a szalmabála nem a táj kiegészítő eleme, az útszéli virágot ritkán tesszük vázába. A rom-kocsma szó szerint értendő, a tájszólást meg se halljuk, és a társadalmi élet egyetlen színtere a heti három piac. A vintage az udvar végén van, az újrahasznosítás magától értetődő. Szeretjük, s kicsit büszkék is vagyunk rá. Sőt megjelenítjük tárgyaink formáiban, mintájában.